Pontonhíd

A graffitin található pontonhidat Dani Tagen és Gyűgyi Markó készítették 2023 áprilisában A Bridgeguard - Hídőr projekt keretében.

A mai Párkány és Esztergom környékén található régészeti leletek mintegy 5000 éves településről tanúskodnak. Valószínű, hogy ez a két település kommunikált és kereskedett egymással. Át kellett azonban kelniük egy jelentős akadályon, a Dunán. A kezdetleges átkelők után idővel sokat változott és fejlődött a Dunán való átkelés módja.

Az átkelők-kompok használatának legrégebbi írásos említése a római korból, a 2. század második feléből való. Marcus Aurelius katonai felderítéseket vezetett a Kvádok és a Garam-mente alsó részén letelepedett Marcomanok ellen. Feltételezések szerint a Duna az egykori római kori SolvaMansio (Esztergom) és Anavum (Párkány) erődöket szelte át.

A XIII. században az átkeléshez már kompot használtak, amint azt II. András levele is bizonyítja. 1215-ből. A rendelet előírta, hogy mindenkinek, aki ezen a területen mozog, a kakathi kompot kell használnia.


Az első igazi áthidalás csak 1585-ben történt, amikor a budai pasa pontonhidat építtetett Esztergom és Kakath között. A pontonhíd több mint 100 évig szolgált. Ebben az időszakban a hidat korszerűsítették, a pontonhíd parti részeit koscölöpökre építették át. 1663-ban a hidat a császári hadsereg megsemmisítette. Bár törökök helyreállították, de 1683-ban, a párkányi csata során a visszavonuló török ​​csapatok terhe és a császári ágyúk tüze miatt teljesen megsemmisült.

A folyón való átkeléshez mindenképpen szükség volt egy új hídra. Az új pontonhíd 1842-ben készült el, és teljesítette a modern hidak paraméterevel rendelkezett – szélessége 6,2 m, a gyalogos pálya szélessége 1,5 m volt. 40 pontonon azaz csónakon állt. Az ára 100 ezer forintra emelkedett és a fenntartási költségek is magasak voltak, magasabbak, mint a repülőhídé. Az új pontonhidat építtető érsekség azonban magasabb bevétellel számolt az útdíjból. Az 1848-49-es forradalmi években a híd megsérült, majd 1851-ben helyezték üzembe. Akkoriban elég sűrű volt a dunai forgalom, gőzhajók közlekedtek rajta, ezért biztosítani kellett nemcsak a nyitvatartást, de gondoskodni kellett a híd éjszakai kivilágításáról és a gőzhajók érkezésének jelzéséről is. A hajóforgalomra való tekintettel híd könnyen nyitható és zárható is volt.

A Mária Valéria vashíd építése 1893-ban kezdődött majd 1895. szeptember 28-án helyeztek üzembe. Három középső hídnyílását 1944 karácsonyán , a visszavonuló német csapatok megsemmisítették. A Vörös Hadsereg ideiglenes pontonhidat épített Esztergom és Párkány között, amelyet a front elmúltával szétszedtek.

A cikket szlovák nyelven Mgr. Tomáš Baka írta. Fordítás: Németh Lívia

Forrás: A Mária Valéria híd története, Lilium Aurum 2001